Mivel már Facebook oldalunkon is kialakult egy vita arról, mennyire "éri meg" nyírfacukrot használni, feltettünk néhány kérdést ezzel kapcsolatban receptversenyünk résztvevőinek - ők már bebizonyították, hogy folyamatosan használják a terméket, tehát hitelesen és pártatlanul tudnak nyilatkozni ezzel kapcsolatban. Köszönjük, hogy megosztották velünk észrevételeiket!
Az alábbiakban Hortobágyi Anna válaszlevelét olvashatjátok:
"Igazság szerint nem is olyan régen használom,de elég intenzíven.
November végén derült ki,hogy cukorbeteg vagyok.A háziorvostól vittek a sürgősségire...
Amíg kórházban feküdtem,a testvérem gőzerővel bújta a netet a témával,és diabetikus receptekkel kapcsolatban,így talált rá a nyírfacukorra is.Másnap hozta is a kinyomtatott paksamétát a nyírfacukorról.
Szerencsére kaptam ajándékba egy 1 kg-os dobozzal,kezdetben abból ment a sütögetés.
Mert úgy döntöttem,hogy ez a betegség nem fog meggátolni abban,hogy továbbra is a konyha szerelmese legyek!
Hogy őszinte legyek,nem biztos,hogy én akkor megengedhettem volna magamnak. Úgy bántam vele,mintha gyémántpor lenne! Ezért el sem tudják képzelni,hogy mekkora örömet jelentett az ajándékcsomag,amit Önöktől nyertem!!!
Fantasztikusnak tartom,hogy mennyi jótékony hatással rendelkezik. Annak ellenére,hogy spórolok vele,a reggeli kávémba mindig teszek egy picit, hogy a szervezetem megkapja azt a sok jót,amit a nyírfacukor nyújt.
De pl. a teát már mesterséges édesítővel iszom,és főzni is többnyire azzal szoktam,mert az már tényleg luxus lenne számomra,ha mindenhez ezt használnám. Többnyire hétvégenként használom,amikor előjön a cukrász énem. Ilyenkor jegyzetfüzettel felszerelkezve bezárkózom a konyhába és kezdődik a kísérletezés.
Én kevesebbet használok belőle,mint annak idején hagyományos cukorból.Egyrészt,mert édesebbnek érzem,másrészt,mert a cukorbetegeknek készült süteménynél nem csak arra kell figyelni,hogy ne legyen benne cukor,hanem az össz szénhidráttartalomra is,ami a sok összetevőnél(sok kicsi sokra megy) nagyra tud rúgni,és akkor már nem is diabetikus,ha ugyan cukormentes,mégsem ehet belőle egy cukorbeteg.
Ezért komoly osztás-szorzás előzi meg minden receptemet,hogy a végeredménynél egy szeletben ne legyen több kb. 20 g CH-nál. Egyébként textúrájában nagyon hasonlít a cukorhoz,és tényleg olyan az íze is. Tudom,hogy nem szabad a hagyományos cukorhoz hasonlítani,de az ára valóban kicsit borsos az átlag embernek. Ennek ellenére imádom! Hétvégén fogok belőle igazi vaníliás cukrot is csinálni. Két sütemény pedig már várja a verseny folytatását!"